Mantrailing
“Sokszor halljuk, látjuk e kifejezést, mi magunk pedig sokszor találkozunk téves értelmezésével. Éppen ezért nézzük is meg, mi is ez a mostanában divatos szó, illetőleg fogalom értelme, jelentése.

Mantrailing…
Egyszerűen fogalmazva: a mantrailing során a kutya – és persze a vezetője – egy embernek az egyénre jellemző, egyéni szagát követi.
Persze ezzel még nem fogalmaztuk meg pontosan, hiszen a nyomkövető kutya is ezt teszi. Akkor miért van szükség egy újabb metódusra, amely mostanában özönvíz szerűen terjed a világon.
Ha ugyanakkor a történelemben visszatekintünk, a mantrailing régebbi módszerként lépett a színre. Első, írásos emlékek – bár ott még nem mantrailing-ként utaltak rá – az 1200-as évek végén olvashatunk, s e módszerrel nem kisebb személyt kerestek angol vérebekkel, mint maga William Wallace-t, a skót függetlenségi háború vezéralakját.
Ugyanakkor a vadászok is alkalmazzák e keresési módszert kutyáikkal, bár ott sem ilyen megnevezéssel.
Mielőtt a két módszer közötti különbséget részletesen kielemeznénk, fel szeretnénk hívni a figyelmet: egyik módszer nem kihívója, versenytársa a másiknak. Mindinkább egymás kiegészítői, amikor is bizonyos körülmények között az egyik, míg más körülmények között a másik lehet eredményesebb.

A MANTRAILING során a cél ugyanaz, mint a nyomkövetéskor, azaz az adott egyén felkutatása annak egyéni szaga alapján. A különbség abból adódik, hogy míg a nyomkövető kutya esetében elvárjuk, kvázi megköveteljük az egyén talajon hagyott, illetőleg az egyén által okozott felület sérülése, illetve annak az egyéni szaggal alkotott kombinációjának felszínhez közeli követését, addig a mantrailing során az eb feladata végrehajtása – az egyén felkutatása – érdekében leghatékonyabb testtartást, környezeti feltételeket használva éri el célját. Más szavakkal mondva, engedjük a kutyának úgy követni a prédáját, ahogyan azt évezredek óta sikeresen teszi, és e siker a faj fennmaradásában is egyetemlegesen megmutatkozik.
A kutya ragadozó, s mint egy ragadozófajnak fennmaradásához a préda lekövetésében különböző stratégiákat kellett felépítenie, s azt folyamatosan fejlesztenie. E stratégia egyik eleme a gyorsaság volt, hiszen mielőbb megtalálni a prédát, a túlélést biztosította. A mantrailing ilyetén előnye, miszerint az ösztönös keresési módszert alkalmazva hamarabb elérhetjük a keresett személyt, a módszer egyik kiemelt előnyévé avanzsált. Ebből adódóan a mantrailinges kutya nem szigorúan követi a keresett személy nyomvonalát, hanem – ahol a környezeti feltételek ez lehetővé teszik – levágja, lerövidíti azt, céljának, a „préda” elérésének mielőbbi elérése érdekében.
Ebből következik, hogy a mantrailing kiválóan alkalmas elveszett, eltűnt személyek felkutatására, ahol az eltűnés körülményei jó közelítéssel meghatározhatók és az eltűnt személyről megfelelő „szagminta” áll rendelkezésre.
A mantrailing alkalmazása – mivel erősen a kutya ösztöneire hagyatkozik – viszonylag egyszerű és gyors lehet, s talán ez az oka annak, hogy ennyire népszerű és ilyen sebességgel terjed világszerte.”
Forrás: MANTRAILING – MANTRAILING AKADÉMIA ALAPÍTVÁNY

Ezután a profi összefoglaló után egy rövid interjút olvashattok Bányai Krisztinával, aki Bintu nevű rodéziai ridgeback kutyájával már elég régóta “űzi” ezt a sportot.

Kérlek mutasd be magatokat pár szóval!
Sziasztok! Köszönöm a lehetőséget!
Bintu egy 3,5 éves ridgeback kislány, akit tudatosan választottam, kifejezetten mantrailinges célokra.

Milyen ötletből jött, hogy Bintuval elkezdjétek a mantrailinget?
A mantrailinggel 2017-ben ismerkedtem meg, ekkor még 2 beagle kutyusommal igyekeztem elmerülni a keresés csodálatos és összetett világában. Ők mostanra 13 és 10 évesek lettek, így nagyobb terhelést nem kapnak már, illetve a nose-work jobban érdekelte a fiatalabbat, így vele átnyergeltem egy másik szagmunkára idővel. Ekkor érett meg a gondolat, hogy szeretnék egy nulláról, tudatosan felépített, kifejezett célokra választott “munkakutyát”.
Bintuval eltökélt szándékom volt több mindent kipróbálni. Megismerve őt jöttem csak rá, hogy mennyi mindenre nyitott és mennyire nagyon szeret dolgozni. Amikor épp nem volt lehetőségünk mantrailingezni, akkor felkészítettem az Utankövető Vav vizsgára (engedelmes rész, lövésállósági teszt, 500m vércsapa), majd a Nehezített vércsapa vizsgára (1km, 24órás hülésű nyom), majd picit Nose-wörköztünk, indult több versenyen, ahol helyezést is ért el, majd csupán hobbyból letettünk egy szarvasgombakereső vizsgát, mellette egy nemzetközi trükktanfolyam kihívásaival szórakoztattuk magunkat, hogy ne legyen unalmas az életünk.
Hosszútávon, amit a legjobban megszeretett mind közül, az a személykövetés. A szociális jutalmazás a végén és a keresőmunka sokrétűsége (rengeteg új megoldandó feladat) folyamatosan fenntartja az érdeklődését (ez a rész az enyémet is).
Jó szívvel ajánlom ezt mindenkinek, mert a fajta kifejezetten alkalmas erre és mellette a kutyáknak nagyon jó kapcsolata épül ki az emberekkel is.

Mennyi időbe telt, mire a kezdéstől eljutottatok a vizsgáig? Lehet-e befejezettnek tekinteni a képzést, ha levizsgázott a kutya, vagy ezt folyamatosan szinten kell tartani?
Folyamatosan lehet fejlődni a mantrailingben és meglátásom szerint nincs olyan, hogy kész van egy kutya és nincs több dolog amiben ne lehetne fejlődni, pont ez vonz sokakat benne.

Van-e valamilyen feltétele annak, hogy egy kutya elkezdje a mantrailinget? Kell-e hozzá valamilyen előképzettség? Minden ridgeback képes-e erre vagy már eleve bizonyos tulajdonságokra oda kell figyelni a kölyök választásakor?
Bintu 4 hónaposan már elkezdte az alapokat, de aztán egy hosszú idő kiesett a képzésből, így az újrakezdéstől tudom csak számítani. 2023 szeptemberében kezdtük újra a személykeresést egy új csapattal és első vizsgánkat a Mantrailing Akadémiánál tettük le 2023. decemberében (A1), majd azt követően hasonló nehézségi fokú (V-alkalmas) vizsgát tettünk le az IRO nemzetközi mentőkutyás szervezet szervezésében, egy héttel később.
Bármely ridgeback elkezdheti, előképzettség nélkül, persze és igen, érdemes már a kiválasztásnál bizonyos dolgokat figyelembe bevenni, amennyiben kifejezetten erre keresünk társat. A korai szocializáció szintén nagyon fontos lépés, ahhoz, hogy a városban is ki tudja majd zárni a rengeteg ingert a keresőmunka közben.
Én pici kortól tanítok fókuszt és önkontrollt, illetve az engedelmes munka is része az életünknek, bár ebben inkább a fegyelemre helyezek nagyobb hangsúlyt, mintsem a szabályos lábnál követésre, ami Babinak amúgy sem a kedvence, de ennek ellenére végül a Bh vizsgát is egy szép eredménnyel tettük le.

Kell hozzá speciális felszerelés?
Speciális felszerelés kell hozzá, de ezt sok csapatban lehet kölcsön is kérni, amíg ki nem forrja magát, hogy biztosan ez lesz-e a páros útja. A mantrailing hámok lehetővé teszik, hogy a kutya lent tartott orral dolgozhasson.
Nem szabad, hogy fojtogassák a kutyát, egész más a kialakításuk, mint a húzó hámoknak pl. Szükség lesz egy hosszú pórázra is, hogy szabadon tudjon dolgozni a kutya, illetve én szeretek kesztyűben keresni és városban láthatósági mellényt is veszünk fel, nem utolsó sorban jutalom is kell legyen nálunk, így egy hátizsák nálam van mindig, amiben viszek vizet, kötszert, fejlámpát és a jutalmat, játékát.

Melyik a nagyobb kihívás? Városi terepen keresni vagy inkább erdőben? Egyáltalán van-e különbség köztük?
Minden területnek meglehetnek a maga nehézségei. Városban rengeteg a szennyezés (más emberek, járművek, kutyák, macskák), sok a kemény talaj amelynek a szagmegkötő képessége alacsonyabb az erdei környezetnél, de erdőben is akadnak szennyezések, melyeket a vadmozgások okoznak, vagy túristák, illetve lehet sziklás, nehéz a terep.
Tiszta terepen kezdjük puha talajon (erdőben) a kezdő kutyákkal, minden esetben és ameddig ott nem tudják a nyomot követni magabiztosan, addig nem is lépünk tovább velük.

Mi volt a legnagyobb nehézség?
Nehézség mindig van szerencsére, ettől szép ez, hogy nem lehet tétlenül ülni.

És mi volt a legnagyobb sikeretek?
A jelenlegi legnagyobb sikerünk eddig az IRO mentőkutyás szervezet középső lépcsőfokán (IRO-MT-A) tett sikeres vizsgánk volt.

Esetleg vettetek-e részt éles bevetésen?
Éles bevetésen a hatósági vizsgát követően tudunk majd részt venni, de ettől a vizsgától függetlenül is van még bőven hová fejlődni és tapasztalatot szerezni.

Elég sokan foglalkoznak mantrailing kiképzéssel. Mire figyeljen oda egy gazdi, ha ilyen tanfolyamot választ?
Érdemes szakképzett oktatóhoz fordulni, aki maga is rendelkezik minősítéssel, van terve, módszertana a kölyök megfelelő képzéséhez, illetve fontos a türelmes, támogató és nem utolsó sorban barátságos hangulat a csapatban. A mantrailing nem egy magányos tevékenység, kell hozzá kísérő/oktató, egy bújó és egy kutyavezető is, a kutyát nem is említve.
Van 3-4 nagyobb szervezet az országban, ahol zajlanak képzések. Mindenhol egy kicsit más tematikát követnek, de a cél ahová el szeretnénk jutni a kutyával, az azonos.
A legfontosabb a türelem és hogy legyen az oktatónak egy képzési terve a kutyára szabva. Az önjelölt oktatók sajnos gomba mód szaporodnak, így érdemes jól körbejárni a témát.
Pár oktatással foglalkozó szervezet a teljesség igénye nélkül:
Mantrailing Tréning Center
K9 Keresőkutyás Egyesület
KOSA-GAK9 Magyarország

Ajánlod-e ezt a sportot a többi ridgeback gazdinak is? Ha igen, akkor van-e valami tanácsod nekik, hogy mire figyeljenek oda? Van-e valami izgalmas / érdekes / vicces történet, amit megosztanál velünk és a mantrailinghez kapcsolódik?
Bintu elég tartózkodó volt az idegenekkel kicsinek és az első edzésen lapos kúszásban közelítette még meg a bújó személyt, de borzasztó hamar rájött, hogy ez egy oltári jó buli és már a második edzésen akkora tempóval érkezett be, hogy lefejelte a bújót.
Ez azóta sincs másképpen. Imád keresni.
Mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki a kutyusával, mert erre lettek “teremtve”!