Írta: Richard G. Beauchamp
MI AZ A TENYÉSZKAN?
A fajtatiszta kutyákkal való sokéves tapasztalatomnak és a nagytudású mentoraimnak hála lehetőségem nyílt arra, hogy ismeretterjesztő cikkek és könyvek formájában továbbadjam a tudásomat. Lenyűgöző, hogy olykor milyen messze tud eljutni a nyomtatott szó.
Alig néhány napja kaptam üzenet egy ukrán fiatalembertől, aki orosz fekete terrier tenyésztésbe kezdett. Azt írta, hogy beszerezte a „Dog Breedig for Dummies” című könyvemet (melyet évekkel korábban egy kissé félrevezető címmel írtam, és ami rengeteg információt tartalmaz).
Levelében tenyésztési szakértőként kérte a segítségemet, mert a közvetlen környezetében csak nagyon kevés emberhez tudott fordulni. Elmesélte, hogy második generációs tenyésztő (a szülei közép schnauzereket, lakeland terriereket és angol agarakat tenyésztettek). Továbbá megemlítette, hogy nagyon nehezményezi, hogy az oroszok nagyon gyorsan lerontották a fajtát egy agyonápolt és elkényeztetett kiállítási kutyává, ami már nagyon messze áll a fajta eredetétől és eredeti céljától. A levélben a tanácsomat is kérte, hogy hogyan haladjon a továbbiakban most, megszerezte a tenyésztési programjának az alapját – egy fiatal kant.
Abból, amit eddig leírtam, nyilvánvaló, hogy oldalak százait tudnám teleírni válaszként, ha csak egyetlen egy kérdésére is válaszolnék az írónak. Azon kezdtem töprengeni, hogy mivel is foglalkozzak először és végül úgy döntöttem, hogy pillanatnyilag egy szó segítene a legjobban.
Ez a szó pedig a „Várj!”.
Az írtam, „… barátom, előbb húzod fel a cipődet, mintsem felvennéd a zoknit!”
Azt mondod, hogy egy nagyon fiatal kannal szeretnél kezdeni. Ugyan nem láttam a kutyádat, de még ha ő is a valaha tenyésztett legjobb kan, amit egy naiv tenyésztő eladott neked, fogalmad sincs arról, hogy ez a kutya mit fog tudni produkálni.
Ha olyan szerencsés is vagy, hogy vásároltál egy top minőségű kölyköt, ami pluszban kiváló tenyészképességgel is megáldott, miből gondolod, hogy az összes szuka, amit tenyésztésre vásárolsz, illeni fog hozzá a saját minőségétől függetlenül? Hogy hány szukát kell megvenned és befedeztetned vele, mielőtt megtalálod azt az utódot, amit beleillik az elképzelésedbe?
Nagyon kevés – ha egyáltalán van olyan – tenyésztő veszélyeztetné a saját, gondosan kialakított vonalait azzal, hogy egy olyan kannal fedeztetne, amelyiknek nincs vagy csak nagyon kevés tenyészreferenciája van. Az okos tenyésztő ugyanolyan válogatós a fedező kanoknál, ahogyan a saját tenyészsszukái esetében is.
Ez az, ahol a levélírónak el kellene kezdeni kialakítani a saját tenyészprogramját – megvásárolni a lehető legjobb szukát, egy igazán minőségi vonalból származót. A következő projekt pedig, hogy megtalálja a számára a megfelelő tenyészkant, bárhol is éljen a világban. Szándékosan dőlt betűvel írtam a tenyészkan szót, mert nagyon kevés ember ismeri a szó valódi jelentését.
Mi az a tenyészkan? Korábban már több alkalommal is leírtam, amikor tapasztalt tenyésztőket kérdeztem, hogy hogyan definiálnák a tenyészkant, azt hitték, hogy ez egy beugratós kérdés. Azt gondolták, hogy a válasz annyira nyilvánvaló és alapvető, hogy senki sem tenné fel ezt a kérdést, ha nem lenne benne valami trükk.
Pedig valójában semmi beugratás nincs ebben a kérdésben. Amikor megkérdezem, akkor tényleg azt szeretném tudni, hogy ők mit mondanak. Az oka annyi, hogy megértsem, hogy számos kezdő tenyésztő miért fedezteti be a pompás szukáit egy olyan kutyával, amit csak „egy másik kannak” neveznék.
Az egyedüli tenyészkan, amit egy hobbi tenyésztőnek valaha is számításba kellene vennie, hogy használja-e, az, amelyik nemcsak bebizonyította a tenyészképességét, hanem alkalmas arra, hogy a szukát javítsa, ha szükséges. Egy fajtában rendkívül szerencsés, ha egynél több ilyen kan van egy adott időszakban. Teljesen természetes, ha valaki felteszi ezt a kérdést: „Ha annyi elérhető kankutya van, miért van csak olyan kevés tenyészkan?”
A válasz, hogy egy tenyészkan olyan jelentőséggel bír a kutyatenyésztésben, mint egy tenyészmén a lovaknál vagy egy tenyészbika a szarvasmarháknál. Mialatt rengeteg mén és bika születik, csak nagyon keveset használnak a tenyésztésben. Ez a szerep túlságosan fontos ahhoz, hogy csak legjobb állat töltse be ezt a funkciót.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy minden tenyészkan volt egyszer fiatal és olyan, aki nem bizonyította még az alkalmasságát. Nem lehet előre tudni, hogy egy fiatal kan jól teljesít-e a tenyésztésben, hacsak nem próbálják ki. De az ilyen fiatal kan nem lehet játékszere a tapasztalatlan és felkészületlen tenyésztők számára.
A „nem bizonyított” tenyészkan annak a tapasztalt tenyésztőnek való, aki ismeri a fiatal állat hátterét. Ha a hobbitenyésztő csak évente 1-2 almot hoz le, érdemes olyan kutyát választania, amelyikről tudja, hogy azt a minőséget hozza, amire számára megfelelő.
A tapasztalt tenyésztőnek általában van egy biztos alapja, ami alapján meg tudja ítélni, hogy a fiatal kan, amit a saját vonalából tenyésztett ki, milyen tenyészképességű lesz, és csak egy tapasztalt tenyésztő javaslatára szabadna egy kezdő tenyésztőnek használni egy még “nem bizonyított” kant.
A kezdő tenyésztő számára az egyetlen különbség a „bizonyított” és a „nem bizonyított” kan között, hogy az egyiktől már származnak kölykök, a másiktól pedig még nem. Engedjék meg, hogy világosan fogalmazzak. A “nem bizonyított” alatt azt értem, hogy a kan még nem bizonyította be a képességét, hogy olyan kiváló minőséget örökít, amit mindenki keres. Az a tény, hogy egy kan képes kölyköket nemzeni, csak egy dolgot bizonyít nekem – azt, hogy a kan termékeny.
KIÁLLÍTÁSI KUTYÁK ÉS TENYÉSZKANOK
A tenyészkan nem egyszerűen csak egy kankutya. A kiállítási eredményeknek vagy a bajnoki címeknek ugyanis semmi köze nincs a kan tenyészképességéhez. A kiállításokon való győzelem csupán azt mutatja, hogy a kan rendelkezik a győzelemhez szükséges adottságokkal. De a kiemelkedő utódok nemzése az egyetlen dolog, amely bizonyítja egy kan tenyészértékét. Ez két teljesen különböző tulajdonság.
Egy kan lehet nagyszerű kiállítási kutya és mellette mégis gyatra tenyészkan. Lehet, hogy utálja a kiállításokat, ahol nem is ér el komolyabb helyezéseket, de emellett lehet kiemelkedő tenyészkan. Ez ilyen egyszerű. A legnagyobb hiba, amit egy kezdő vagy már veteránnak számító tenyésztő elkövethet, hogy összekeveri a kiállítási kutyáit a tenyészkutyáival. Ezek lehetnek azonosak. Reméljük, hogy azok lesznek. De gyakran mégsem.
Vannak, akik szerint egy kan értékét a kiállítási győzelmei jelzik. Más szóval, ha sok bíró egyetért abban, hogy egy adott kan a fajtájában kiemelkedő egyed, akkor azt a kant tenyésztésbe kell vonni. Egyetértek ezzel – de csak bizonyos mértékig.
Még ha minden bíró az országban egyet is ért abban, hogy egy adott kan a legjobb, ugyanez a kan okozhat csalódást a tenyésztésben. Ugyanis, ha egy kan minősége nem köszön vissza a kölykeiben, akkor minden, amivel rendelkezünk, csupán csak rozetták és serlegek.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy győztes kan nem lehet kiemelkedő tenyészkan. Feljegyzések bizonyítják az ellenkezőjét. De nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy elsősorban a tenyészképességre kell odafigyelni és nem a kiállítási eredményekre!
De még egy kiemelkedő tenyészkant is lehet rosszul használni. A legtöbb fajta rendelkezett azokkal a valóban csodálatos kiállítási kutyákkal, amelyek irigylésre méltó eredményekkel rendelkeztek. Sajnos túlságosan sok olyan ember gondolta úgy, ha egy kan elég jó ahhoz, hogy minden díjat megnyerjen, akkor elég jónak kell lennie minden szukához is.
Bizonyos értelemben az a népszerű tenyészkan, amelyik csak bizonyos szukákkal képes jó utódokat létrehozni, nagyon romboló lehet a fajtára nézve. Néhány kiváló fiatal kiemelkedik a megfelelő kombinációból és megindul a parádé. Minden szukára, akinek a gazdáit bevonzza a csillogás, ráteszik a kant, de az előállított minőség elenyésző. A fajta ezáltal hatalmas lépést tesz visszafelé.
Ez valójában nem a tenyészkan hibája, hanem sokkal inkább azon szuka tulajdonosoké, akik a kiállításon népszerű tenyészkant akarják mindenáron, függetlenül attól, hogy az adott szukához ez a kan egyáltalán nem lenne ideális választás.
Igazán nagyszerű tenyészkanok nagyon kevesen vannak. Van egy régi mondás, ami valahogy így szól: „akár egy kerítésoszlopot is befedezhet, és még akkor is jó kölyköket fogsz kapni”. Ők azok a nagyon ritka példányok, amelyekkel bármelyik fajta szerencsés, de igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a fajtákat tekintve ezek az egyedek egy tenyésztő életében akár többször is előforduljanak.
Bár ez mind teljesen logikusan hangzik, de mégis egy teljes könyvet tudnék írni azon a kifogásokból, amelyeket kezdő tenyésztőktől hallottam, hogy miért nem a megfelelő kant választották a szukáikhoz: hóviharok, zivatarok, tájfunok és földrengések, a megfelelő kan unokatestvére az utcájukban lakik, ez csak az első tüzelése és most csak „kipróbálom”, stbstb.
Csak egyetlen módon érdemes tenyészteni – jól. Amikor eljön az ideje, hogy befedeztesd a minőségi szukádat, állj meg egy pillanatra és gondolj arra, hogy mi van akkor, ha úgy alakul, hogy ez lesz az egyetlen egy alom, ami valaha is megszületik tőle!
Ez a cikk eredetileg a BLOODLINES Dog Event News 2013-s februári számában jelent meg.
Richard G. (Rick) Beauchamp sikeres tenyésztő, kiállító és író. Számos tenyésztésről és kutya fajtákról szóló könyv szerzője, többek között a best-seller „Solving the Mysteries of Breed Type and Breeding Dogs for Dummies” c. műnek. Világszerte bírált minden fajtát, egyike volt az United Kennel Klub első allrounder bíráinak.